Szerelemünnep magyar módra

Manapság, ahogy globalizálódik a világ, sokszor tapasztaljuk, hogy kicsiny hazánkban kevés a nemzeti öntudat, ezért sorra veszünk át olyan ünnepeket, ami nem a miénk, azaz nem a magyar eredetű. Csak hogy a legjobb példát emlegessük, Húsvétkor sehol máshol nem locsolkodnak, csak a magyar nép tagjai között honos ez az ősi termékenységi szokás. A tojás hímzéséről, festéséről és patkolásáról nem is beszélve…

Egyre több okod ad a sértődésre egy-egy párnál, ha nincs Valentin napra köszöntés. Na de mire is lenne? Hát nagyon megrökönyödtem magam is, amikor az én tinédzser koromban megérkezett Magyarországra a Valentin nap. Nem elég hogy nekünk „csak Bálintunk van”, jött vele a kereskedelmi forgalomnövelő izé, amit főleg a kereskedelmi média csatornák is igyekeztek kihangsúlyozni. Joggal feltételeztem szűkebb környezetemmel egyetemben, hogy ez nem lehet más, csak a globalizációból adódó kereskedelmi fogás, lévén ebben az időszakban nincs „ünnep” a magyar szokásrendben (merthogy keresztény böjt volna), hát csináljunk, hogy legyen forgalom a kereskedelemben.

Na de hogy is volt az azelőtt? Mikor még a New Yorki szövőnők nem tiltakoztak a felvonulásukkal (merthogy ettől lett május elseje a munka ünnepe, és ezért csináltak a felvonulásból hagyományt) valamikor, a magyarok a tavasz és a szerelem, azaz a természet ébredésének ünnepét tartották ezen a napon.

 

Tartották és talán tartják, tartanák a mai napig is. Mégis, mi az igazság?

Május elsején még falura menve sok helyen sok kapunál vagy faluközpontban látunk májusfát,ami tulajdonképpen egy szép szál gyertyánfa, színes szalagokkal, pántlikákkal, kendőkkel, esetleg itallal feldíszítve.

Mára elfelejtettük a gyökereinket?  Most, hogy már a rendszerváltáson is túl vagyunk, nagyon is ideje lenne feleleveníteni egy ősi párválasztáshoz köthető hagyományt.

Ahogy a természet kisarjadt, a fiúk, azaz a legények igyekeztek kedvezni a lányoknak. Mivel akkortájt még nem léteztek üvegházak, a lányok akkor kaptak virágot mikor kinyílt. Erdőből, mezőről szedték nekik az udvarlók.

Amikorra eljött május első napja, az a fiú, aki komolyabban udvarolt, vagy éppen csak udvarlási szándékban gondolkodott, a cimboráival együtt elment az erdőbe, és kivágtak annyi gyertyánfát, amennyit a cimborák az általuk kiszemelt lányoknak kívántak állítani. Persze mindezt összefogva, szekérrel, netán a vállukon hozva és azt is gyalog, mert akkor még se motoros fűrész, se teherautó nem volt.

 

folytatás

kezdőlap