Tenyérjóslás – másképpen

Anyám egyszerű vidéki asszony lévén, mai napig falunkban éli eseményekben nem túl gazdag, de munkával annál inkább telített életét. Talán még az őseitől tanulhatta, hogy a lányának az lesz a megfelelő férjjelölt, akinek van hol laknia, tanult ember és rendelkezik valami tisztes munkával keresett rendszeres jövedelemmel is. Az egyik nyáron, talán 1993 augusztusában közöltem anyámmal, hogy akkor én jövő nyáron férjhez megyek. Mondanom sem kell, nemhogy tisztes férfi, de még egy „nyamvadt” udvarló jelölt sem volt láthatáron, de akkoriban már kezdett az jóslásból az érzékelésem utat törni magának. A szünidőben, mint rendesen, kora reggeltől késő estig az Eger környéki szőlőben dolgoztam napszámosként a környékbeli nyugdíjasokkal, így esélyem sem volt korombéli fiatalokkal ismerkedni bármelyik szórakozóhelyen, mert mire a szórakozásra járt az idő, a kapa meg a villa nyele olyan jól elfárasztott, hogy a tiszta hálóruhán meg a puha ágyon kívül semmire sem vágytam.

Én talán úgy 18 múlhattam, amikor szüleim elképzeléséhez hasonlatos egzisztenciával rendelkező főiskolai csoporttársam elkezdett udvarolni. Szüleim megnézték a legényt, küllemre, korban is hozzám illőnek találták, aztán mikor az unokavárás dolga is előkerült, elérkezettnek látták az idejét, hogy férjhez adjanak hozzá.

 

Stafírungom is akadt, tele a szekrény mindennel, ami azon a vidéken illett, ágynemű, hímzett díszpárnák, megfelelő számú pokróc, ágynemű, asztalterítő, hálóing, fazék, eccájg, daráló, lábos, tányér meg tán hollóházi teáskészlet is, hogy a többit ne is soroljam.  A lakodalmunkon a menyecsketáncos vájlingba éppen annyit dobott a nem túl nagy násznép a lakodalmon, hogy megfelelő alapot nyújtson két fiatalnak a közös életkezdéshez.

Na abban az időben még talán álomfejtéssel, ha foglalkozhattam, Marx és Engels elvei épp megdőltek, a sarló és kalapácsos szobrokat kevésbé látogatott helyre szállították, és talán lecsengett egy rendszerváltás, én meg ripsz-ropsz feleségként, anyaként találtam magam. Győrben éltünk akkor, én szorgos női munkák közepette tettem-vettem, aztán a következő nyáron, miután már otthon az összes fellelhető könyvet kiolvastam a lányommal szoptatás közben, ellátogattunk a szüleimhez.

Anyám, ha laikus is a dologban, valami intuíciót kaphatott, amikor megnézte a tenyerem. Először az enyémet, utána az első férjemét. Aztán anyám ismét az én tenyeremet, aztán ismét a férjemét… összenéztünk. Aztán anyám megszólalt az azon a vidéken honos tájszólásában:

Kisjányom, hogy lehet az, hogy a te tenyeredben három gyerek is mutatkozik, a vejemében meg csak egy?

folytatás

kezdőlap