Mária: Nem hiszek a jóslásban!

Kiss Katalinnal általános iskolába jártam egy osztályba, jó barátnők voltunk. Aztán az élet elsodort bennünket egymás mellől. Hosszas külföldi tartózkodás után hazajöttem angol anyanyelvű férjemmel, aki mint nyelvtanár dolgozik Magyarországon. Katalinnal megtaláltuk egymást a neten. Hébe-hóba beszéltünk, írtunk egymásnak. Nem hittem sose a jóslásban, kíváncsiságból elolvastam a horoszkópom néha, de sose vettem komolyan. Ezt Katalinnak nem mondtam, ha igen, akkor sem érdekelte, mert tudta, hogy a kártyák sose hazudnak.

Történetünk… Kapott a férjem egy jó lehetőséget egy nyíregyházi pszichiátertől (K. Artúr), hogy nyitott egy nyelviskolát Nyíregyházán és menjen oda dolgozni. Mivel az ott dolgozó kollegák sem panaszkodtak és magasabb fizetést kapott, mint akkori munkahelyén, elvállalta. Én estin csináltam a főiskolát és egy babával valamint egy három éves kisfiúval együtt élveztem a napjaim. Szívesen tettem meg ezt a lépést, nem volt veszíteni való, szeretek mai napig utazgatni, új helyekre menni. A feltétel az volt, hogy mint Kft. tag veszik fel és így kevesebb a járuléka és magasabb fizetést tud adni, ő lesz a vezető tanár, feladatköre e teendőket ellátni és tanítani. K. Artúr, a tulaj, nagy főnök irányít mindent, a férjemnek semmiféle jogi kötelezettsége nincs és az e-mail címére kapja a visszajelzést havonta, hogy a járulékokat bevallották, megfizették neki. A férjem a mai napig töri a magyart, mivel angolul mindenki szeret beszélni, gyakorolni így sosem volt rákényszerítve a magyar

nyelv tanulására. K. Artúr felvetette a kérdést, hogy terjeszkedni kellene Debrecenbe. Ekkor csak úgy mókából kérdeztem meg Katalintól, hogy mit mondanak a kártyái. Meglepetésemre azt mondta, hogy a férjemet nagyon becsapják. Nem tudja pontosan, mi de talán a szerződést nem ártana alaposan átolvasni, megkeresni mi lehet a baki, mert valami nagyon nem tiszta, azt mondta a kisbetűs részeket értelmezzük. Erre én és a férjem: Röhögtünk… De hiszen K. Artúr egy orvos, a férjem 100 % megbízott benne, havonta megkapta a fizetést! Másnapra már nem is emlékeztünk a jóslásra. Aztán az iskola hanyatlott, mi is tovább akartunk lépni az életben. Férjem felmondott, kérte kilépő papírjait. Itt ugrott a majom a vízbe. Egyik ígéret /hazugság a másik után jött. Aztán ahogy kiderítettük mi történt, K. Artúr fokozatosan mindent a férjem nevére hárított, még olyan céget is, aminek a nevét nem hallottuk soha, ismeretlen tagokkal, költségekkel. Feljelentettem. Sajnos mivel a férjem mindent naivan aláírt, az adócsaló, a pénzmosó pszichiáter mindent megúszott. Egyelőre mi is, eltekintve a stressztől, telefonköltségek és levelezgetésektől megúsztuk a büntetést. Kb. 10 cm vastag köteg levelünk van, bíróságtól, ügyvédtől stb. Ez már majdnem négy éve történt. A céget felszámolták, de még mindig nincs vége.

SOHA AZ ÉLETBEN NEM GONDOLTAM, HOGY ILYET A KÁRTYA MEG TUD MONDANI. SOHA NEM HISZEK EL ILYENEKET, HA EZ A JÓSLÁS UTÁN NEM TÖRTÉNIK MEG VELEM LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE. MOST MUNKÁT KERESEK, ÉS NAGYON KIVÁNCSI VAGYOK, HOGY MIT MONDANAK A KÁRTYÁK.

B. Mária, Debrecen, 2013.

kezdőlap